Prechod na navigáciu block menu Prechod na navigáciu Hlavné menu Prechod na navigáciu vodorovná

Básne o obci

Článok uverejnený v Koloni Visszhang – Ozveny 2010/01


 Báseň o obci

 

Na poslednej redakčnej rade sme si povedali, že by nebolo zlé, keby sme mali o obci básne, ktoré by v rýmovanej podobe opísali krásu obce, občanov a pod. Preto vyzývame všetkých našich čitatežov (hlavne tých, ktorí majú v sebe básnický talent), aby nám zaslali svoje diela na adresu obecného úradu, resp. na email starosta@kolinany.eu do 15.februára 2010. Pre tých, ktorí sú menej smelí avizujeme, že kžudne môžu zasla svoje ukážky aj pod pseudonymom. Zaslané básne uverejníme aj v našich novinách Ozveny a spomedzi autorov vylosujeme aj vecný dar.

 Redakcia

 


 

Ismeretlen versíró:
Versfoszlányok Kolo
nról


A koloni Fő utcán,
Több ember csak kocsin jár.
Vannak, akik megunják és
A gyaloglást választják.

Itt van egy szép kis falu, Kolon a neve,
Lakik sok fiatal és öreg benne.
Szlovákok és magyarok,
Meg is egyeznek azok.
Segítenek egymáson,
A jó Isten rájuk áldást adjon.

Az én hazám Szlovákia,
Ott terül el egy falucska
Kolon a neve,
Meg is élek benne.

A koloni népek írni készek,
Tudnak is ők szépet.
Csak toll kell a kezükbe
És bátorság a lelkükbe.

A koloni múzeumba bemegyek én,
Ott látom a valamikori szép dolgokat tudom én.
Büszke is vagyok rá, hogy itt születtem, de nem bánom,
Az őseim dolgos munkáit én is tiszteletben tartom.

Van egy kicsi falu Kolon,
melynek templomát mindig látom.
Ott terül el a domboldalon,
Ahol István király megpihenni vágyott.



Ismeretlen versíró:
Kolon- kedves otthon, lelkes, okos nép


Anno 1113-ban a zobori kolostorban
Bejegyezték falunk nevét, tanúja a birtoklevél.
Igaz akkor Colin néven, de az égnek hála légyen
Isten áldja, ki bejegyezte, innen ered falunk neve.

Első szent királyunk István,
estebédjét elfogyasztván
Nyitra várába igyekezett,
ezüst evőeszközéről megfeledkezett.
A várba érve rájött végre,
csatlósát küldte vissza érte
Ő félt nagyon, megtalálom?
Nagy a sötét a koloni Szentegyházparton.

Elámult ő. Jól lát? Két égő gyertya közt volt a nemes evőeszköz.
Mikor urának ezt így elmondta,
István király elrendelte nyomba
Templom álljon azon helyen,
viselje majd az én nevem.

A hagyomány is így mondja,
épült is a templom s tornya.
1933-ban megnagyobbították,
erről falán ott az okmány,
Oltárképén I.Szent királyunk István,
áldja az Égi Édesanyát,
Felajánlva népét, koronáját,
dicsőíti a Magyarok Nagyasszonyát.

Templomunktól nem messze az ördöglyukak , takarnak egy alagutat.
Mi gyerekek kerestük, jaj, de sokat,
véstük, ástuk a sziklákat.
Lehet, hogy ez is csak egy rege,
no, de a gyereknek kell a mese.

Gyűjtött nálunk Kodály Zoltán,
népdalt ,mesét a fonográfján.
A dal mellé lejegyezte “Kolonban Szalai Zuza,kis,
töpörödött öregasszony énekelte.“
Nyelvjárásunkat a nyelvész
Arany A.László feldolgozta
Lakodalmi szokásainkat
Putz Éva gyűjtötte csokorba.

Nem is régen, néhány éve,
parasztba járt falunk népe.
Jánka, gyerek szoknyában járt,
most van szoba, akkor volt ház.
Régen a padlás volt a szoba,
a kötény meg az a ruha.
Jány hajába masli volt ám,
legényember lajbiban járt.

A nagy csoda a menyasszony,
ámulva néztük a nyáron.
Nyakbavaló, vagy hat szoknya,
mesés a gyöngykoszorúja.
Ennyi szépet egy leányon,
együtt látni, ez egy álom.
Állítom is tiszta szívvel
a koloni a legszebb a környéken.

Asszony fején volt süsü -
no nem a mesebeli sárkány.
Vászonyinget, csizsmát viselt,
vállkendő volt a két vállán.
Férfin kalap, flórisos a rozmaringja,
nadrágja priccses, csizsmájába kapca.

Az I.világháborúba huszonhároman vesztek oda.
Háborúba mentek templomunk harangjai,
ágyút kellett önteni.
A II.világégéskor falunkból meghaltak huszonhatan
S ebből a holokauszt áldozatai vannak huszan.
Temetőnkben nyugszik Pecsenye Lajos magyar honvéd,
Kit falunk bombázásakor a halál a Szorosban ért.

Imáinkban nagyon sokat, említjük az elhunytakat.
Ha sokuknak nincs is fejfája,
lelküket az Úrra bízva,
Valljuk sokan, én is hiszem,
Jézus értük is halt a kereszten.
Haláltábor, Don kanyar vagy Doberdó,
Odavesztek ártatlanul, kegyetlen a háború.

1945.március 28-án felszabadultunk,
számunkra megszűnt a háború.
Kezdődtek a „békés“ évek,
nagy változást hoztak és sok könnyet...

Mondják rólunk nagyon sokan,
büszkék vagytok Koloniak
Hogy van mire, azt mi tudjuk,
hisz majd 900 éve itt vagyunk.
Katolikusként és magyarként
a „vén Európához“ tartozunk.
 


Balkó A.
Szülőfalunk....

Nyitra vára felett szép dombos vidék,
Géza fejedelemnek ez ad sok vadászati élményt.
Nem is késlekedik, nyomban
Ide Székely magyarokat hozván,
S velük Kolon Andrást,
Ki e kis településnek saját nevét adván.

István szent királyunk itt pihent,
S a szent helyen kápolnát építtetett.
A kápolnából a koloni nép
Nagy templomot épít,
Melynek tornya az éggel ölelkezik.

Szülőfalunk, drága kincsünk,
Melyhez hasonló szépséget nem lelünk.
Ó Istenünk kérve kérünk,
Áldd meg őt, s minket kik benne élünk.

Kolon Brath során hajdan,
Sok szekér vonszorgott a nagy porban.
S e utca végén egy kis barlangban
Szűz Máriához könyörgött boldog és boldogtalan.

Kis falunk nagy büszkesége
A szőlőhegy, mely Gesztére nézve,
Jó borával s szőlejével
Gazdagítja a jó népet.

Szülőfalunk, drága kincsünk,
Melyhez hasonló szépséget nem lelünk.
Ó Istenünk kérve kérünk,
Áldd meg őt, s minket kik benne élünk.

A domboldalról akácfa illata árad,
Betölti tüdőnket, s mosolyra deríti szánkat.
A másik felől mit hallok?
Egy feketerigó vidáman dalol.

A messzeségből vissza – visszatér, hallom szinte,
Nagymamáink s nagyapáink üzenete,
Mely száll nemzedékről nemzedékre:
Ne tagadd meg szülőfölded, s önmagad,
Hogy a te gyermekeid is
Boldogan élhessenek itt.

Szülőfalunk, drága kincsünk,
Melyhez hasonló szépséget nem lelünk.
Ó Istenünk kérve kérünk,
Áldd meg őt, s minket kik benne élünk.
 

C.M.
Itt születtem ....

Zoboralja gyönyörű dombos vidéke,
örökre megmarad az én szívemben.
Ez a vidék, ahol született apám s anyám,
Ahol dalokat gyűjtött Kodály Zoltán.

Kolonban születtem, nőttem fel én,
errefelé másképp dúl - fúj a szél is.
Más illatú tavasszal az ibolya, a nárcisz,
Virágvasárnap itt énekel a villőző lány is.

A falu feletti dombon van az Isten háza,
Tornyán a kereszt ágaskodik a magasba.
Misére, templomba menet, nézem a kék eget,
Vándorfelhők ......... ti merre mentek?

A tavaszi napsugarak cirógatása meleg,
érzem, ahogy a felébresztik lelkemet.
Átjárja a napsugár a szívem tájékát,
A templompartról szemlélem a koloni tájat.

Látom a völgyben a régi és az új házakat,
az embereket, a rövid és hosszú utcákat.
Az álomszép virágos kerteket,
A festő ecsete még ilyet nem festett.

A szemem a pincékkel teli szőlőhegyen pihen,
idegen, ki arra járt, visszatér oda szívesen!
Ha betérsz Kolonba, kis falunkban járva,
a falu népe a látogatásodat szívesen fogadja.

A tekintetem a messze távolból visszatér,
magam elé nézve további szépet igér.
Templomközelbe érve, egy kis fohász jut az eszembe:
Istenem, segítsd, áldd meg az embereket !





 



 


 

dnes je: 23.1.2019

meniny má: Miloš

webygroup
Magyar verzió
ÚvodÚvodná stránka